Je m'assume - De mi vagyok én?
Aurora May
július 26, 2019
2015. november-december környéke, nyolcadik osztály. Angol óra előtt nyugodtan
majszolgattam a csokis muffinomat a teremben, mikor az egyik fiú odajött
hozzám. Nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, de valahogy így hangzott:
- Miért eszed azt? Nem szégyelled magad? Így is olyan kövér vagy!
Rámeredtem a szerencsétlen sütire, és úgy ahogy volt, könnyes szemekkel kidobtam a kukába. A srác azóta sem kért bocsánatot. Valahol hálásnak kellene lennem neki: ő indított el a változás útján.
Szóval, ezután a megszólalás után több dolog is történt. Megerősödött a szorongásom, azóta is utálok emberek közé menni és annyira kiterjedt, hogy azóta nem merek mások előtt enni. Köszönöm Neked😊
- Miért eszed azt? Nem szégyelled magad? Így is olyan kövér vagy!
Rámeredtem a szerencsétlen sütire, és úgy ahogy volt, könnyes szemekkel kidobtam a kukába. A srác azóta sem kért bocsánatot. Valahol hálásnak kellene lennem neki: ő indított el a változás útján.
Szóval, ezután a megszólalás után több dolog is történt. Megerősödött a szorongásom, azóta is utálok emberek közé menni és annyira kiterjedt, hogy azóta nem merek mások előtt enni. Köszönöm Neked😊